Weihrauch HW100 - Német gyártmány (utolsó módosítás: 2008.03.21.)
Készült a Technical Analysis of the HW100 alapján, amely ETA tollából jelent meg a kanadai légpuskás fórumon.
A cikk írója: Condrix

A HW100-at talán úgy a legegyszerűbb bemutatni, hogy azt mondjuk:
a német iparra jellemző kitűnő mérnöki munka, és a minőségi gyártás ötvözete, amely jól átgondolt tervezésen alapul (ez volt a propaganda duma :)). A puska minden fő funkcióját egy-egy modulba építették, ezáltal nagyon könnyű a szervizelés. Minden részegység és alkatrész a legjobb minőségű anyagokból készült, és minden modul precíziós illesztéssel, minden nemű kottyanás nélkül kapcsolódik egymáshoz. Lássuk először a fő részeket:

A Hangtompító:

Fő feladata, hogy csökkentse lövéskor a csőtorkolatnál keletkező zajt, ezáltal pl. kerti gyakorláskor nem zavarjuk a szomszédot. A korai típusokon a 16mm átmérőjű csőre csúszott a hangtompító hátsó része, ott egy hernyócsavar, (esetleg ragasztó is) rögzítette, és körülbelül a HW95/R9 hangjával megegyező zajszintet mérhettünk. Később egy sokkal hatásosabb - a piac egyik legjobbjának tartott- hangtompítót kezdtek alkalmazni, amelyet a cső végére vágott menetre lehet rátekerni, így egyszerűen le-, ill. felszerelhető. (Ha a korábbi típussal rendelkezünk, és azt nem csúsztatjuk fel a csőre teljesen ütközésig, akkor valamennyit javítunk a hangtompító teljesítményén, de sokat ne várjunk, hiszen ez a szerkezet nem más, mint egyetlen kamra...)

B - Cső tartó gyűrű:

Egy öntött alumínium tömb, amelyen túlméretes furatokat képeztek ki a cső és a levegő tartály számára. A furatok belső falába mélyített bemarásba rugalmas anyagból készült O-gyűrűk kerültek, amelyek lehetővé teszik a cső és a légtartály tengely irányú elmozdulását, de megakadályozzák azok kottyanását. A csőhöz tartozó gyűrű egyben elnyeli a cső lövés közbeni vibrációját is.

C - Első blokk:

A puska mozgó-, és a működéshez szükséges egyéb szerelvényeit, furatait, stb. két alumíniumból készült blokkba helyezték, a két blokkot erős csavarok tartják egyben. (A HW100-on tehát a távcső szerelék két része két különálló tömbön foglal helyet, emiatt talán célszerű egyrészes szereléket alkalmazni).
E blokkok közül az első tartja a csövet, a szelepfészket, a szelepet, a levegő átömlő furatokat, a nyomás szabályzót, és a levegő tartály csatlakozó részeit. Igen, a HW100 egy regulátorral ellátott PCP puska. Csak ezt a mellső blokkot/csövet kell cserélni ahhoz, hogy a különböző teljesítményű HW100-asok között váltsunk.

D - Hátsó blokk:

Ebben az alumínium tömbben kapott helyet a lövedék betoló szerkezet, a tárforgató mechanizmus, és a szelep nyitó szerkezet.

E - Elsütő szerkezet blokk:

Egy darabból készült öntött alumínium test, amely az elsütőszerkezet mellett még az elsütőbillentyű sátorvasát is magába foglalja. Közel versenyszintű, két állású elsütőszerkezet, szinte semmiféle beállítást nem igényel, ahogy a puskát kivesszük a gyári dobozából, lőhetünk. Persze állítási lehetőségeket azért találunk, így mindenki kedve szerint állíthatja a sütést.

A "C" modul, vagyis az Első blokk:

Ez a tömb a "mozgató rugója" a HW100-nak. Az összes olyan részegység itt kapott helyet, amelynek része van a sűrített levegő áramoltatásában, illetve az áramlás szabályozásában. Ezt a tömböt két erős (8-as acél) Allen fejű csavar fogja össze a hátsó blokkal, vagyis a "D" modullal.

A "C" blokkot 3 további részre oszthatjuk, az első a "C1", amelynek feladata a lövedékhez vezetni a sűrített levegőt, a második a "C2", ami nem más, mint maga a szelep szerkezet, és a harmadik, amely egyenlőre nem látható, a regulátor ("C3").

Egy közelebbi kép a "C1" blokkról:

A "C1" vezeti a sűrített levegőt a lövedék mögé, a szelepülés tengelyére merőleges furat jól látszik az ábrán. Részei a szelep ülés, furatok és tömítések. Két Allen fejű csavar rögzíti a "C" modulhoz, és figyelni kell a felszerelésénél, mivel fordítva is behelyezhető a "C" blokk nyílásába.

A "C2" a szelep szerkezet. Részei a keményített acél henger (ezt üti meg az ütő test), amelyet Delrin, vagy nylon hengerbe rögzítettek, valamint a szelep rugó. A szelepülést a műanyag hengerből munkálták ki, amelynek ellentétes oldala egyben rugó vezetőként is funkcionál, ezen mozog a meglehetősen erős szeleprugó. A szelep ülés előtt az acél hengeren egy réz vezetőgyűrű kapott helyet, amely elvileg akár áramlás szabályzóként is funkcionálhat, de nincsen erre utaló információnk, azonban az biztos, hogy a "C1"-ben található egyik O-gyűrűt ez a réz henger tartja a helyén.

A szelepszerkezet alatt található a nyomásszabályzó, vagyis reduktor. Kamrája egy vonalba esik a légtartály beömlő szelepével. A "C3" a reduktor szabályozó csavarja, befelé tekerve növeljük a nyomást, kifelé tekerve pedig csökkentjük. Mivel egymás mögé helyezett tányér rugók sorozata adja a rugóerőt, már kis fordítás is jelentős nyomás eltérést okozhat, amire ügyelni kell, ha beállítást szeretnénk eszközölni. A kép felső részén a csőfar látható, amelynek fontos része egy O-gyűrű, amely a "C1" alkatrész és a csőfar tömítését végzi. Fontos, hogy a csövet vagy vegyük ki (egy Allen csavar rögzíti alul), vagy lazítsuk meg, mielőtt a "C" modult összeszerelnénk, különben a hézagmentes rögzítés nem lehetséges. (Megjegyzés: első szétszereléskor meglepően sok gyári olaj borította ezt a részt, a képen is látszik)

Ha megnöveljük a reduktor által szabályozott levegő nyomását, nagyobb erő fogja a szelepülésbe szorítani a szelepet. Azonban ha az ütőtest nem rendelkezik elegendő erővel ahhoz, hogy kinyissa a szelepet, a fegyver a megnövelt nyomás ellenére gyengébb teljesítményű lesz. Ha növeljük a levegő nyomását, növelnünk kell az ütőrugó erejét is, el kell találnunk a megfelelő egyensúlyt ahhoz, hogy stabil torkolati sebességet kapjunk.

"D" - A hátsó blokk:

Ez a modul tartalmazza a lövedék mozgató -és egyben a levegőt bevezető- rudat, a tárforgató szerkezetet, a biztosítót, és az ütő test mechanizmust.

A lövedék betoló rúd ("D3") lövedék felöli vége úgy néz ki mint egy cső, amelyen egy oldalsó furat található. Ez a furat lövés előtt pontosan a "C1" levegőátömlő furata fölött áll. Közelebbről megvizsgálva látszik, hogy a betoló rúd vége gondosan megmunkált, a csőfal nagyon vékony, ezáltal az egyik leghatékonyabb ilyen szerkezet. A betoló rúdon nincsen tömítő gyűrű, mint sok más légpuskán megszokott, itt a "C1" modulban találjuk a tömítést.

Az ütőrúd ("D4") elhelyezése nagyon ötletes: a lövedékeket befogadó forgótár tengelyén halad keresztül, így a HW100 esetén lehetővé vált az, hogy a cső és a szelep között minimális legyen a távolság, ennek ellenére a forgótár a fegyveren belül található, magasságban nem emelkedik ki. Más puskáknál vagy fel kellett emelni a tárat, így az mint egy púp akadályozza az alacsony távcső szerelék alkalmazását, vagy meg kellett növelni a szelep és a csőfar között a levegő útját, ami a hatékonyság rovására megy. (Egyetlen hátránya ennek a megoldásnak az, hogy az ütőrúd megállítására túl rövid út áll rendelkezésre, így SOHA ne lőjünk "szárazon". Levegőnyomás nélkül nincs ami lelassítaná az ütőrudat, így az előbb-utóbb elveri a "C1"-en található ütköző felületet. Az ütőrúd vége lépcsős kialakítású, így a váll felakadva mindig azonos szelepnyitási mélységet eredményez.

A következő ábrán a hátsó blokk ("D") látható, az elsütőszerkezet ("E") blokkjának eltávolítása után. (A két blokkot két csavar rögzíti egymáshoz). A "D1" jelű zárólemez eltávolítását követően hozzáférhetünk az ütőrugó állító csavarjához.

A felhúzókar hátsó állásában a "D2" jelű henger közepén az ütőrugó állítócsavarja láthatóvá válik, de még ne próbáljuk elfordítani, mivel egy kis hernyócsavar rögzíti azt.

A kis fémhenger a felhúzókar előremozgatásakor összenyomja az ütőrugót. Ha növelni szeretnénk a rugó erőt, akkor az állítócsavart befelé kell tekerni, ellenkező esetben pedig kifelé. Ehhez azonban el kell távolítani az állító csavart elmozdulás ellen rögzítő kis hernyócsavart. Vagy kihúzzuk a fém hengert annyira, hogy hozzáférjünk a csavarhoz, vagy a felhúzókar stiftjének kiütésével teljesen kiszedjük azt a hüvelyéből.

Gyárilag az állítócsavar Loctite ragasztóval rögzítve van, így szétszedés után célszerű a ragasztó maradványait eltávolítani a menetek közül.

Beállítás után a visszaszerelés fordított lépésekben történik, de a későbbi állítást megkönnyítendő ne rakjuk vissza a kis hernyócsavart. Hogy mégis rögzítsük elfordulás ellen az állítócsavart, tegyünk egy kis hőre lágyuló ragasztót a menetre, majd így csavarjuk vissza.

Természetesen a beállítás mértéke nem haladhatja meg az érvényes, jogszabályban meghatározott értéket, a finomhangolást csak a stabil, egyenletes csőtorkolati sebesség eléréséhez célszerű végrehajtani. Szerencsére a gyári beállítás szinte mindig megfelelő, így a leírást tekintsük amolyan: ismerjük meg a szerkezetet, ha nincs is szükség a hozzápiszkálásra formájú ismertetőnek.