Umarex Beretta PX4 Storm CO2 légpisztoly (utolsó módosítás: 2009.01.19.)
A cikk szerzője: Badalik Zsolt, megjelent a Kaliber szaklapban.

Műszaki adatok:

Teljes hossz: 192 mm
Csőhossz: 110 mm
Súly: 755 g
Kaliber: 4,5 mm diaboló / BB
Teljesítménye: 3 J (110 m/s)
Lövet: 2X8 lövetű
Sütése: SA/DA blowback, nyomáspontos, de nem állítható
Új ára: 37 eFt (A Magnum fegyverbolt tájékoztató ára.)

Olasz design, távol-keleti gyártás, német forgalmazó

Mindig is vonzott a Beretta fegyverek dizájnos külseje és nem volt ez másképpen a PX4 Storm esetében sem. Mikor megláttam az Umarex oldalán, hogy ők előálltak egy ilyen replikával, légfegyver formájában, akkor első kérdésem az volt: mikor lesz már végre nálunk is? Nos, most már itthon is kapható, így be is szereztem egyet.

Szép külső, sok imitáció

Formás, kemény papírdobozban pihent a légfegyver. A pisztoly külsőre az éles Beretta PX4 Storm F verzióját másolja (ha megnézzük a biztosító kidolgozását, ami erre utalhat). Első ránézésre egy jól sikerült másolatot láthatunk, de ha jobban megvizsgáljuk, akkor máris szemet szúrnak az eltérések. A szán fém (spiáter) és grafitszürke, míg a tok fekete műanyag. A picatiny sín itt is megtalálható (akárcsak a Bruni féle P4-es gáz-riasztó verzión illetve az élesen is) a sátorvas előtt. Sajnos a legtöbb kezelőszerv nem működik, csak dísz a fegyveren. Ilyen a szánakasztó. Spiáter persze ez is és azt kell mondjam, hogy eléggé gyorsan megkopik az éleken. Ugyan nem lehet használni semmire, de kézbe véve a fegyvert az ujjunk elég sokszor megtalálja ezt a kart. Nekem már most lekopott, pedig még csak 4 napja van meg. Mivel a szánakasztó csak dísz, így ne várjuk el, hogy az utolsó lövés után a szán hátraakad, mint például a CP99 Compact-nál vagy a szintén távol-keleti gyártású PPK/S-nél. A következő kezelőszerv, ami nem működik a fesztelenítő/biztosító kar. Sajnos ez is csak imitáció a szánon. A szán jobb oldalán a hüvelykivető nyílást megtalálhatjuk, ám az a mögötti bemélyedést, ahol a hüvelyvonó lenne az élesen, már egyáltalán nem. A légpisztoly verzión még a helyretoló rugó vezetőrúdja is hamis. Az irányzékok fixek és fehérrel kontrasztosítottak. Természetesen ez nem superluminovás. Így igazán csak nappal vesszük hasznát, sötétben már semmit sem ér, illetve optikai tuningnak is felfoghatjuk. A leírása szerint a cső acélból készült és huzagolt. A huzagolás hagy némi kívánni valót maga után, mert olyan, mintha nem is lenne. A csövet pedig egy elég vastag műanyag rész veszi körbe, így érve el az éleshez hasonlító cső vastagságot. A csőtorkolat sajnos nem lett realisztikus, mint korábbi pár modellnél (CP88, Colt 1911A1, Beretta M92). Csak 4,5 mm-es, és annak is tűnik.

A dupla tár

A tárkapacitás ugyan mindenhol 16 darabosnak van feltüntetve, mégis van benne egy kis csavar. Szó szerint ráadásul, mert a tár egy hosszúkás teljesen műanyag hasáb, aminek a két végén egy-egy nyolcas forgótár található. Sajnos ez is műanyagból van, ezért nem jósolok neki hosszú élettartamot. A tömb hátulján egy diaboló légfegyverlövedék ábrája látható, ami jelzi nekünk, hogyan kell betölteni azt a tárba. Egy kis bemélyedés van a tömbön és így mindig két tárfuratot láthatunk illetve tölthetünk meg. Miután megtöltöttük ezt a kettőt, az ujjunkkal fordítsuk el a tárat az óra járásával megegyező irányba, és máris tölthetjük be az újabb lövedékeket. Itt jegyezném meg, hogy a neten, amikor utánanéztem a fegyvernek több tár típusát is láttam. Ennek a gyakorlatban az égvilágon semmi értelme. A lényeg ugyanez, de a kialakítása a kis bemélyedésnek más. A leírásban és a dobozon feltűntet reklámok alapján a fegyver egyaránt képes a 4,5 mm-es BB (gömblövedék) és a diaboló (szoknyás lövedék) befogadására is. Az eljárás ugyanaz mindkét esetben. Hátulról betoljuk a lövedéket a tárba, ügyelve rá, hogy se hátra, se előre ne lógjon ki a lövedék. Egyes lövedék típusok ezért nem tölthetők a tárba (pl. Gamo Rocket illetve hegyes lövedékek). Miután megtöltöttük mindkét forgótárat, toljuk be a markolat elejébe a hasábot ütközésig. Itt megint akadt egy kis keserűség a fegyveren, mert a tárat nem lehet macsósan, tenyérrel belökni, mert a CO2 patron lyukasztótárcsája megakadályoz ebben. Ezért a hüvelykujjunkkal lehet betolni a tárat ütközésig. A szánt hátrahúzva máris tűzkész a fegyverük. Bár megnéztem, és erre sincs szükség, mert DA-ban is elsüti a fegyvert, illetve SA-ban is, csak a szánt hátrarántva mégis nagyobb feeling! Miután leadtuk a nyolc lövést, nyomjuk meg a tárkioldó gombot, és a tárat fordítsuk el 180 fokkal, és ugyanúgy tegyük vissza a fegyverbe, mint először. Így újabb nyolc lövést adhatunk le. Ami a tárkioldó gombnál engem meglepett az volt, hogy ez a gomb teljesen átszerelhető a jobb oldalra is, akárcsak az élesnél. Egy csillagcsavart szépen kicsavarunk majd óvatosan ujjunkkal, felengedjük a gombot. Ha nem így teszünk, akkor képes kilőni a rugó, amit aztán keresgélhetünk. Ezután a másik oldalról kivehetjük az ovális alakú műanyagdarabot, amit úgy, ahogy kivettük a másik oldalra be is tudunk szerelni. Egy probléma van ezzel, mégpedig, hogy ilyenkor nekem nem működött a tár rendesen. Ugyanis nem lehet feltolni teljesen ütközésig, mert olyan, mintha egy kis gumi a végénél állandóan visszatolná. A probléma forrása pedig az, hogy nincs kialakítva a táron az ehhez szükséges bemarás. Szóval, átszerelhetjük, ha akarjuk, de ez csak optikai csalódás lesz, mert működni nem működik!

A szén-dioxid patron cseréje

A markolat alján találunk egy kis tárcsát, rajta az open és power feliratokkal. Ezt a tárfeneket tekerjük meg az open irányába ütközésig. Ezután szedjük le a hátsó markolat panelt. Ekkor látunk egy spiáterrel megerősítet kamrát, aminek az alján egy korongot találunk, amivel a patront tudjuk majd előfeszíteni. Helyezzük be a 12 grammos CO2-es patronunkat, majd ezt a kis korongot kezdjük el tekerni jobbra. Miután finoman, enyhén szorulásig tekertük, tegyük vissza a markolatpanelt a helyére, és a tárfeneket tekerjük a power irányba. Ez lyukasztja ki a patronunk tetejét. Harmatgyenge a lyukasztás hangja a már említett modellekhez képest. Ügyeljünk arra, hogy ne tekerjük túl a korongot, mert amikor a tárfenéken visszatekerjük a tárcsát az még emelni fogja a patront. És ha szorulásig tekerjük, akkor nem tudjuk majd visszatekerni a power irányba teljesen a tárcsát. Valamiért nekem erre nem állt rá a kezem és több patront is elhasználtam egy pillanat alatt mire sikerült betekerni rendesen. Ez a hátsó markolatpanel olyan érzést keltett bennem, hogy nemsokára magától le fog esni, mert kicsit már most kotyog. De jobban megnéztem és nemcsak fent egy kis pöcökkel, hanem két oldalt is egy-egy füllel kapaszkodik a markolathoz. Bár tény, hogy ezek a kis pöckök is mind műanyagok, szóval lehet, hogy ez sem lesz hosszútávon használható, pláne, ha sokszor cserél patront az ember.

Biztosítás

Korábban már írtam, hogy az élesen is megtalálható biztosító/fesztelenítő kar csak dísz. Ezt nem értem miért nem tudták megcsinálni úgy, mint például az M92, CP88 (bár fesztelenítés azokon sincs) illetve Colt 1911A1-nél. Igaz az előbb említett fegyverek nem "blowback" rendszerűek. Viszont ami szerkezetileg teljesen megegyezik ezzel a PX4-el az a CP99 Compact, amin szintén ilyen a biztosító, mint ezen. Nos a biztosító kar egy hosszúkás recézett fémdarab, ami a tok jobb oldalán kapott helyet. Sajnos nagyon rontja az összképet, de úgy látszik, ezzel nem törődtek a tervezők. Két állása van a karnak. Az "F" állásban (fire) a fegyver kibiztosított állapotban van és tűzkész. A másik állás az "S" (safe). Ilyenkor blokkolja az elsütőbillentyűt, ezért nem lehet tüzelni a fegyverrel. Ha kibiztosítanánk a fegyvert, akkor a recézett részt toljuk hátra a karon, és közben felfelé mozdítsuk meg. Sajnos ez annyira erősen szorul, hogy kétkezes művelet lesz. Amit még érdemes megemlíteni, hogy a kakas biztonsági félállásban van, nemcsak fesztelenítéskor, hanem mindig. Ez pontosan olyan, mint a blowback-es airsoft fegyvereknél. Ugyanis ha hozzáérne folyamatosan az "ütőszeghez", akkor egyből eleresztené a csövön keresztül az összes gázt.

Tüzelés és a blowback

A fegyver DA/SA elsütőszerkezetű. Double Action-ben a sütés kemény és kissé hosszú. Mikor elhúzzuk a billentyűt, az elején rögtön érezhetünk egy pattanást. Ekkor fordul a forgótár a hasáb végén pozícióba. Single Action-ben is ugyanolyan hosszú a billentyű útja, mint DA-ban. SA-nál az elején, amíg a forgótárat el nem fordítja addig ugyanolyan "nehéz" is a sütése, ám amikor már túlléptünk ezen a kis szakaszon lágyabb lesz. Bár a hossz így is megmarad, de egy fokkal könnyebb a művelet. A szánhátrasiklást a CO2-es patronból kieresztett gázzal oldja meg. A szelepet nemcsak a lövedék kezdősebességét adja meg hanem, hátrafelé is enged ki annyit, hogy meglökje a szánt. Ez a mozgás erős és határozottan olyan érzése támad az embernek, mintha élessel lőne. Persze kis túlzással!

A lövedék sebessége

Ez egy igazán érdekes dolog volt számomra. Összesen három teljesen eltérő adattal találkoztam. Az egyik, amit az Umarex honlapján láttam, ami 3,5 Joule-t ír. A másik eredményt a gyári kézikönyvben találtam, ami már 7,5 Joule-t ír. Ezek után megtaláltam a dobozban az MKH ballisztikai mérési jegyzőkönyvét. Az pedig a legjobb eredménynek H&N Finale Match laposfejű szoknyás lövedékkel mérve 2,700 Joule-t mért a második lövésnél. A legrosszabbat pedig az utolsó, tízedik lövésnél mérték le, ami 2,024 Joule volt. Ezért úgy gondoltam nem hagyatkozhatok ezekre az adatokra és lemértem magam. A legjobb eredmény 4,5 mm-es H&N Plinking Diaboló-val 3,54 Joule (119,48 m/s) lett a második lövésnél. Míg a legrosszabb a kilencedik lövésnél 2,862 Joule (107,28 m/s) lett. Tizenhat lövésig mértem a fegyvert és rohamos hanyatlás figyelhető meg minden leadott lövés után. Semmiképpen sem nevezhetjük takarékos fegyvernek ezt a típust sajnos. Egy patronból mindösszesen csak hetvenhét lövés adható le. Negyvennyolc lövés után már a szán is kissé nehézkesen mozdul hátra. Ezután már csak 13 lövést tudtam leadni, de már a hatodik lövés után a szán egyáltalán nem mozdult meg. A patron kifogyása táján előfordult, hogy beszorult a lövedék a csőbe. Megfelelő hosszúságú és vastagságú szerszám hiányában én ezt úgy oldottam meg, hogy patront cseréltem és a tárat üresen betettem a fegyverbe, hogy ne fújjon le a gáz alul. Ekkor leadtam négy lövést és az akadály a csőben elhárult.

Szóráskép

Három tesztelő 800 db feletti lövést adott le. Muszáj megjegyeznem, hogy nem volt alkalmunk a fegyvert befogni stabilan így minden lövést kézből, illtetve székre támasztott kézzel adtunk le. A szórása meglepően jó a fegyvernek. Pláne ha azt nézem ez "csak" egy plinkelő fegyver. Öt méterről a legjobb szórás 2 cm volt a hármas tesztelőtől letámasztott kézben tartott fegyverrel. Ugyanez a lövő csak simán kézben tartva a fegyvert 2,5 cm-es szórásképet produkált öt méteren. A másik két tesztelő 4,5 cm-es szórást ért el öt méterről kézből és támasztva is. Ez a szám drasztikusan emelkedett ahogy tíz méterről kezdtünk el lövöldözni. Itt már a legjobb eredményt szintén a hármas tesztelő érte el, letámasztott kézből leadott lövéssel 5,5 cm-es szórásképpel, míg a legrosszabbat a kettes tesztelő érte el, szintén ugyanígy, 14,5 cm-es szórásképpel. Ez elég nagy eltérés, de ez szerintem csak lövészfüggő adat. Tizenöt méterről is adtunk le lövéseket, szám szerint itt is ötöt, csakúgy, mint az eddigiekben. Ekkor már csak energiaitalos 250 ml-es dobozra lőttünk. Én bevallom töredelmesen már nem találtam el öt lövésből a dobozt, mert mindig mellé ment. A hármas tesztelő célzása eredményezte a megoldást. A fegyver kissé jobbra hordott, ezért a balról a doboz mellé célzott kb. 1 cm-el - az irányzékok állíthatatlansága itt bosszulja meg magát. Így a dobozt "átütőerővel" sikerült leküzdenie. Fontos megjegyeznem, hogy a tesztelők egyike sem sportlövő így ez a szórásképen meg is látszott.

Amire való

A fegyver azt nyújtotta, amit elvártam tőle. Sajnos a gázfelhasználás nagyon nagy, de arra, amire kitalálták tökéletesen megfelel. A visszarúgás igazán jól eltalált és erős az első 32 lövésig. Utána érezhetően gyengül. A kidolgozás szép és igazán, ahol csak tud, hasonlít a másolt fegyverre. Sajnos a felületkezelése nagyon kopik az éleken már egy hét használat után is. Az ára (kb. 30 ezer Ft) sem vészes szerintem. Ami engem zavart az a nagy műanyag felhasználás. Sajnos több alkatrésze is olyan érzést keltett bennem, hogy el fog törni és pótolni kell. Aki azonban csupán időnként üres üdítős dobozok leküzdésére szeretne egy hobbi légpisztolyt, annak ajánlom ezt a fegyvert, mert igazán feelinges. Gyakorlásra is igazán megfelelő.