Feinwerkbau 300S - Német gyártmány (utolsó módosítás: 2007.11.09.)
A cikk írója: Condrix

Előző cikk:

Feinwerkbau 300S Junior

Feinwerkbau 300S Match légpuska adatai:

Modell: LG Feinwerkbau 300S
Gyártó: Feinwerkbau, Németország (kb. 1999 óta nem gyártják)
Típusa: Rugós, dugattyús
Kaliber: 4.5mm
Huzagok száma: 12
Max. csőtorkolati sebesség: =<195 m/s
Max. csőtorkolati energia: =<7.5J
Pontosság: 0.04' c-t-c (1.016 mm két szélső lövés középpontja között, 10 m-en)
Átlagos hossz: 110 cm
Átlagos tömeg: 4.9 kg
Felhúzási erő: 5.4 kg
Elsütőbillentyű: 2 állású, verseny, állítható
Irányzék: Verseny, diopteres, sín távcső számára
Agyazás: Lakkozott dió bevonatú bükk
Biztosító: Nincs

Emlékszem, 1998-at írtunk, és a szíriai sivatag közepén egy lakókocsis táborban egyik amerikai barátom által hozott Beeman katalógust lapozgattam. Megakadt a szemem a Feinwerkbau gyártotta 300S légpuskán, amely mellett három dolog szólt: 1- 'A legjobb légpuska bárkinek, nem csak sportlövőknek', 2- 'Pontlövő pontosság', és 3- 'Hátrarúgásmentes légpuska'. Jó kis kombináció, emellett egyszerűen gyönyörűen nézett ki a prospektusban. Persze akkor az ára kissé elrettentő volt a család nőtagjai számára, hiszen 1235US dollárt kértek érte (német katalógus ár is 1100 márka körül volt), de éreztem, megérne nekem legalább egy hét ajtócsapkodást...
Aztán az elmúlt évben egyik törökországi utamon megpillantottam a fegyverboltban egy használt példányt, habozás nélkül rohantam a bankautomatához, és most itt van... Amikor sógorom kipróbálta - aki mellesleg országos szinten versenyzett vagy 20 éve-, csak annyit mondott: 'ha akkor ilyen puskám lett volna, mindent megnyerek'...

A Feinwerkbau LG300S egy hátrarúgásmentes, oldalkaros, rugó-dugattyú légsűrítős belépő szintű versenypuska. Hossza 110cm, súlya pedig 4.9 kiló, ami azt jelenti, hogy Szláviához szokott izomzatnak meglepően nehéz... Persze mint mindennek, a nagy súlynak is meg van az oka. Nyugodtan mondhatjuk, hogy nagy többségünk állva lő, legalább is többnyire. A fegyver nagy súlya segít abban, hogy mintegy lengéscsillapítóként lelassítsa annak mozgást, így megnő a lehetőségünk a lövést abban a pillanatban leadni, amikor az irányzék éppen a célponton nyugszik. A súly mindig a lövőt segíti: ismerek valakit, akinek a légpuskája távcsővel miegymással 8 kilót nyom, és láttam, amint egy versenyen 50 méterről öt lövést küldött egy lyukba, fekvő pozícióból.

A versenypuskákra jellemző agyazás bükkfából készül, amelyet lakkozott dió borítás fed. A markolati rész, - amelyet lövéskor fogunk - érdesítve van, így csúszásmentes fogást biztosít. Gyárilag ezt feketére festik, persze a használat során ez lekophat. A tusa olyan gumírozott lapban végződik, amely állítható. Egy csavar meglazításával felfelé vagy lefelé csúsztathatjuk, így a lövőnek legjobban megfelelő pozícióba kerül. Gyárilag mellékelnek egy 7 mm vastag fekete műanyag közdarabot is arra az esetre, ha a szükséges lenne kissé meghosszabbítani a tusát.

A függőleges pisztoly markolat előtt találjuk a sátorvasat, ami jelen esetben fekete műanyagból készül, és alul két kör alakú nyílást fúrtak rá. A puskához mellékelt segédeszközzel (ennek hiányában egy megfelelő méretű csavarhúzóval) ezeken a lyukakon keresztül befolyásolhatjuk az elsütőbillentyű működését. Gamo Hunterhez szokott szemem rögtön észrevette, hogy több pozíciót állíthatunk itt be mint a Kama Sutraban, de nem piszkáltam hozzá egyenlőre, bár a manuál szerint állítható a sütés erőssége, az elhúzási pont, a billentyűút kezdete, valamint a billentyű állítható hosszúságban és oldalra is. A sátorvas előtt alul található egy 25 cm hosszú acél sín (leginkább egy negatív távcsősínre hasonlít), amelyre Anschütz kiegészítők csúsztathatóak, mint pl. tenyér támasz.

A 44cm hosszú cső mereven kapcsolódik a finoman megmunkált dugattyúházhoz, az egészet (beleértve a felhúzó kart is) feketére festették. A felhúzókar zárt helyzetében az acélhenger ezüstös színe emeli ki a töltési helyet a dugattyúházban vágott nyíláson keresztül. A cső elülső részén két csősúly is található, a külső egyben a cserélhető céltüske fém házát is tartja. A dugattyúház hátsó részébe hagyományos szereléksínt martak a gyárilag szerelt Feinwerkbau diopteres irányzék számára, de 2.4cm

széles távcsőszereléket is tud fogadni. Mivel azonban a céltüske háza egyszerű módon nem távolítható el a cső végéről, ezért az vagy látszani fog a távcsőben, vagy magas szereléket kell a távcsőhöz választanunk. Alacsony szerelék esetén is használható lesz a távcső, ha a céltüske házából kicsavarjuk a nagyító lencsét (amelye 1.5X-es nagyítást végez) és kivesszük a cserélhető céltüskét.

A 300S felhúzása és töltése nem kíván különösebb erőfeszítést, feltéve ha tudjuk, hogy a felhúzókaron le kell nyomnunk egy durván 5cm hosszú kis kar kiemelkedő végét, amely a felhúzókar felső harmadánál található. Ez a kis acéllemez végzi a felhúzókar dugattyúházhoz való rögzítését illetve oldását, de erről a manuál egy szót sem ír :). Amint a kis kar kiemelkedő részét lenyomjuk, a felhúzókar elmozdul a dugattyúháztól, és most már akadálytalanul felhúzhatjuk a puskát, akár két ujjunk segítségével is. A manuál szerint a felhúzókar működtetéséhez csak 5.4 kilogramm húzóerő szükséges, és ez állandó marad a kezdő pozíciótól a kar végső állásáig. Csak mozgassuk a kart hátrafelé folyamatosan, és eközben egy olyasfajta kereplő hangot hallunk, mintha egy nagy órát húznánk fel: ez a kilincs mechanizmus hangja, amely lehetővé teszi, hogy a puska felhúzása közben bármikor megálljunk, és nem kell tartanunk attól, hogy a kar a dugattyúrugó hatására visszacsapódik a kezdő pozícióba. Ez a szerkezet egyben automata biztosítóként is funkcionál, megakadályozza hogy a fegyver elsütőbillentyűjét elhúzzuk, miközben a felhúzókart működtetjük.

Érdekességként megemlíthetjük, hogy a 300S lelkét nem egy rugó alkotja, hanem kettő. Legegyszerűbb úgy elképzelni, mintha a levegő sűrítését végző rugót két darabra vágták volna, majd szembefordították egymással és közéjük egy csúszógyűrű került. Hogy ennek mi a célja, csak találgatni lehet: lassabban fárad ki a rugó, vagy talán egyenletesebb az energia-leadás akkor több év használat után is, esetleg ilyen módon is csökkenthető a lövéskor keletkező vibráció? Ki tudja, egy azonban biztos: kevés hasonló puska büszkélkedhet azzal, hogy a pontossága 0.04' c-t-c... (c-t-c, vagyis center-to-center, a szélső becsapódási pontok közepe között mért távolság, 10 méteren, ami jelen esetben átszámítva durván 1mm-t jelent!)

Amint a felhúzókar megakad a hátsó állásban, a méretes töltőkapu nyitva áll és láthatóvá válik a cső hátsó része, amely kúpos kialakítású. Nyomjunk egy légpuska lövedéket a helyére, majd hajtsuk vissza teljesen a felhúzókart, amely halk kattanás kíséretében reteszelődik a dugattyúházhoz. Itt jegyezném meg a manuálban olvasott egyszerű mondatot, amely azért sok mindent elmond: cső tömítés, lövéskor automatikusan szorosra zár...

A 300S-sel lőni számomra egyenlő a boldogsággal, szinte nehéz letenni a puskát amíg van lövedék körülöttem... A kétállású elsütőbillentyű az egyik legjobb a világon, a gyárilag beállított sütési erő 10 dekagramm, és bár kilenc féle módon lehet állítani fokozatmentesen, én nem láttam még értelmét hozzányúlni. Van egy dolog, amit azonban komolyan kell venni: a puskán nincsen a hagyományos értelemben vett biztosító, amely felhúzott állapotban megakadályozná a véletlen elsütést, így ha töltve, lövésre készen állunk, jobb ha óvatosan matatunk az elsütőbillentyű környékén, hiszen az akár arra is érzékeny, ha egy szúnyog belebotlik... Persze ha a felhúzókar biztosító emeltyűjét lenyomjuk, és a kar elmozdul a dugattyúháztól, az automatikus biztosító működésbe lép és blokkolja az elsütőbillentyűt, de jobb ha eszünkbe véssük: csak akkor kerüljön az ujjunk a sátorvason belülre, amikor már készek vagyunk a lövés leadására.

A diopteres irányzék mikrométeres állítású: a magassági- vagy oldal állító tárcsa tekeréskor egy klikk a becsapódási pontot 0.5 mm-rel viszi odébb 10 méteren. A manuál szerint a puskák gyárilag belőve kerülnek ki, és jár velük egy lőlap amely ezt igazolandó öt lövéses csoportot tartalmaz, de mivel ezzel korábban patkányra vadásztak (mint a boltban hallottam :)), szükségessé vált a belövése. Elmondhatom, hogy könnyebben puskát még nem lőttem be, és miután végeztem, megtapasztaltam hogy milyen érzés is az, amikor a lövedékek egymást kalapálják egyre mélyebbre a fenyődeszkában... A diopter egyébként lehetővé teszi a 'nullázást', vagyis belövés után az állítótárcsákat fellazítva a tárcsa nulla jelzését a markerhez fordíthatjuk.
A puskához lehetett rendelni olyan adapter szettet is, ahol mind az első irányzék, mind a diopter egy különleges szerelék segítségével a csőtengelytől balra (vagy jobbra) helyezkedett el, ezzel lehetővé válik hogy jobb vállról lőjünk, de a bal szemünkkel célozzunk, vagy fordítva.

Mivel a 300S egy rugós légpuska, annak minden előnyével és - főleg - hátrányával, a Feinwerkbau fogta magát és eltávolította az ilyen puskákra jellemző hátrarúgást. Lövés pillanatában a dugattyú mozgása kikapcsol egy akasztót, amely engedi, hogy az egész dugattyúház (és vele együtt a cső) hátrafelé csússzon kb. 7-8mm-t, miközben az agyazás mozdulatlan marad. Ez elég ahhoz, hogy teljesen kiiktassuk a rugó, dugattyú, lövedék előremozgásából eredő hátraható erőt, és gyakorlatilag egy teljesen hátrarúgás mentes puskát kapjunk.

A puskát kipróbáltam többféle lövedékkel, mint pl. H&N Diaboló Match, H&N Finale Match, H&N Diaboló Finale Match, az eredmény mindig ugyanaz volt: 10 méterről feltámasztva egy lövedék átmérőnél alig nagyobb lyukat ütött a lőlapon a 10-es csoport. Olcsóbb lövedékekkel ugyanez volt az eredmény (Gamo Match, Magnum, RWS), csak egy kissé nagyobb lett a lyuk...

Valamikor régen Townsend Whelen ezredes azt mondta: 'Csak a pontos puskákkal érdemes foglalkozni'. Ha ez így van (és miért ne értenénk ezzel egyet), akkor - bár az idő elszállt felette -, a Feinwerkbau 300S egyike a körülöttünk előforduló érdeklődésre számot tartó légpuskáknak... Egy dolgot azonban meg kell jegyeznem: amikor kézbe veszem, szinte rásimul a tenyeremre, tökéletes a kapcsolat, egyszerűen lőni kell vele. De ez egyben probléma forrás is lehet egyeseknek, ugyanis ezt a puskát jobbkezeseknek készítették, balkezes nem tud lőni vele a markolat kialakítása miatt...

A puska képekben

Egy oldalsó kép, a puska távcsővel szerelve:

Ugyanaz a szerelék:

Itt látható az agyazás, és a komplett 'hardver':

Itt a puska 'lelke' látható, vagyis balról jobbra: az elsütő szerkezet és állító csavarjai, a rugók egy kis részlete, a fogasléc amely megakadályozza a felhúzókar visszacsapását. A felhúzókar a felső részen található, a bal oldali negyednél a tokból kiálló kis hajlított fémkar az automata biztosító, amely addig blokkolja az elsütőszerkezetet amíg a felhúzókart nem zárjuk vissza a tokhoz:

A felhúzókar működtetése közben, bebiztosítva:

A felhúzókar és a csőfar zárva, lőhetünk:

Ezen a képen a tok hátsó részét figyelhetjük meg, alul az elsütőszerkezet állítócsavarjai láthatók, balra fent pedig a hátrasikló szerkezet hátsó polírozott vezetőrúdja. A távcsősínre egy ütköző van szerelve, amely elengedhetetlen, ha távcsővel akarunk használni egy légpuskát (ez az ütköző egy Gamo Hunter 440-ről lett átrakva). Itt is jól látszik az automata biztosító karja:

Ugyanaz a rész, csak a másik oldalról fényképezve (a gyári szám 'doktorozva van :)):

A hátrasikló szerkezet mellső elemei. A lövéssel egyidejűleg az agyazásban hátramozog a cső és a tok, benne a dugattyúház, dugattyú, rugók, stb.. Ez a mozgás teljesen megszünteti a rugó és a dugattyú előremozgásából származó, és a fegyverre ható elmozdulást:

A világ egyik legprecízebb elsütőszerkezete... Állítható a sütési út, az elsütéshez szükséges erő nagysága, az elsütési pont, valamint az elsütőbillentyű helyzete:

Az elsütőszerkezet, ahogyan a sátorvas (ami jelen esetben műanyag) mögött látszik:

A felhúzókar hátramozgatásával nyomjuk össze a rugókat, és ekkor válik láthatóvá a csőfar. Felhúzáskor bármikor megállhatunk, mert a fogasléc és kilincsmű biztonságosan megtartja bármely állásban a dugattyúházat. A kart nem is tudjuk előrenyomni addig, amíg teljesen fel nem húztuk a puskát:

A felhúzókar a hátsó állásában:

A nyitott csőfar, jól látható, hogy nincsen átmeneti kúp, a lövedéket közvetlenül a huzagolásba nyomjuk, így lövéskor nem deformálódhat:

A töltőnyílás másik oldalán a dugattyúház homlokfala látható a tömítéssel, amely lövéskor automatikusan rászorul a csőfar kúpjára:

A 12 darab huzag a torkolat felöl:

Gyárilag diopterrel érkezik a fegyver. Sajnos a napellenző gumi - amit a nézőkére húzhatunk -, már nem volt meg akkor, amikor megvettem a puskát:

Egy kép a puska hátsó részéről, távcsővel:

A 6-24x56E távcső szállemeze a távbecslő skálával:

Szintén a hátsó részről készült kép:

Pihenő...